bele kéne végre törődnöd, hogy tömény nyomorúság ez a földi lét, és akkor boldog leszel.



ülök.és csak azon jár az agyam, hogy mennyi mindenen túl vagyok, hogy mennyi mindent átéltem. vannak olyanok, akik mindent megadnának, hogy csak egyetlen egy buliban is részt vehessenek, vagy csak egy napon, amikor önfeledten, boldogan nevessenek másokkal. és én? túl vagyok ezer ilyen bulin. ezer olyan bulin, ami felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg, ezernyi napon, mely mosolyt csalt arcomra. mégis..itt ülök, és azt várom, hogy valaki keressen. hogy valakinek ne legyen olyan kurva egyértelmű, hogy én vagyok. mármint.. valaki végre úgy becsüljön meg, ahogy kéne az embereknek azokat a személyeket, akiket igazán, tisztán és őszintén szeretnek. talán mindnyájunknak ez hiányzik az életéből. kézzel fogható szeretet, kell lennie ilyennek. tudom, hogy van..semmire sem vágyom, csak egyetlen egy dologra..hogy az a valaki, aki figyel rám, figyel arra, hogy belül ordítok, sírok..itt legyen..és egy hang nélkül, csak fogja kezem.-2013.08.14.


egész nap azon elmélkedtem, hogy körülöttem az embereket, akiket a barátaimnak gondoltam eddig, mégis milyenek. hát nem kellett túl sokat agyalnom, hogy rájöjjek: rosszak. a világ szerintem arra nevel minket, hogy már tényleg minden határon túl, borzalmasan viselkedjünk. mindenben. az emberi kapcsolatok mára már szó szerint undorító lett. ahogy átvágjuk egymást, átgázolunk a másik lelkén, bele rúgunk. hátat fordítunk. valahogy mindenki mindig megpróbálja azt a lehetetlent elkövetni, amit elképzelni nem tudunk a rossz akarásról. ennyi idős létemre, már sajnos túl sok mindennel találkoztam. egyre jobban undorodom az emberektől, de közben ott van megint az az ellentétes gondolat, hogy mégis csodaszépek. erősen kell őket figyelni, hogy rájöjjünk egyszer csak valami megoldásra, definícióra. vagy nem is kell rájönni semmire sem, úgyis mindig mindenki meg akar magyarázni mindent. a legrosszabb az egészben, hogy képesek vagyunk naivan hinni, hogy a másik változik. képesek vagyunk már beképzelni, hogy nem teszi meg még egyszer. szerintem nincsen baj azzal, hogy ha valaki képes annak ellenére esélyt adni, hogy fájdalmat okozott neki. én mindig hittem. csak hittem, csak bíztam. mindig megszívtam, de mindig hittem. ahogy most is. az ilyen emberek, mivel hogy én is közéjük tartozom, hiába adnak újabb esélyeket. egyre inkább kételkednek. és ha nem vigyázunk, előbb utóbb ez a kételkedés oda vezet, hogy nem bízunk meg senkiben sem többé. nem merünk. " inkább csalódok ezerszer, minthogy azt higgyem, hogy szörnyetegek vesznek körül ezen a világon." -2013.08.15.